Mindkét együttes jó formában várja az összecsapást: a Slovan utóbbi kilenc találkozóján nem kapott ki, ebből hetet nyert meg, és 4 ponttal (és jobb gólaránnyal) vezeti az Európa-liga K csoportját a Braga előtt. Az angolok veretlenségi sorozata hat mérkőzése tart. A Slovan és a Braga mögött a Wolverhampton a 3. a csoportban három ponttal. A Besiktas két vereséggel és nulla ponttal az utolsó. 

„A csoportunkban minden csapat komoly minőséggel rendelkezik. Tudjuk, hogy az angol bajnokság a legnehezebb Európában, minden héten színvonalas mérkőzéseket játszanak, ezért úgy gondolom, hogy ők a legkeményebb ellenfél a csoportban. A Manchester Cityt is sikerült legyőzniük a Premier League-ben – mondta a Slovan vezetőedzője, Ján Kozák, aki játékoskarrierje során futballozott angliában, a West Bromwich csapatában, így többször is játszott a Wolverhampton ellen. – A Wolvesszal játszott meccsek mindig rangadónak számítottak, még akkor is, ha a másodosztályban szerepeltünk. De azóta sok idő telt el, új tulajdonos érkezett a klubhoz, már nagyon sok külföldi játékost alkalmaznak, így az én tapasztalataim már nem érnek semmit sem. Már nem tisztán angol stílusban játszanak.”

A Slovan kapusa, Dominik Greif is osztja az edzője véleményét, miszerint a Wolves csapata a legerősebb a csoportban. „Ha tehetem, mindig nézek angol bajnoki meccseket. Ki nem? Mondhatjuk, hogy ez a legerősebb bajnokság az egész világon.”

A hazai mérkőzés után Angliába látogat a Slovan november 7-én, Ján Kozák pedig már előre tekint: „Minden egyes mérkőzés, amit az Európa-ligában játszunk, növeli az önbizalmunkat. Mindig úgy készítjük fel a csapatot, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsa. A srácok nagyon motiváltak, meg akarják mutatni, hogy nem véletlenül vannak itt a csoportkörben, és az sem véletlen, hogy már szereztünk négy pontot.”
A Slovan a mérkőzést az UEFA büntetése miatt kénytelen zárt kapuk mellett megrendezni, így a stadionba csak a 14 év alatti gyerekek mehetnek be. 
 

Az MKP a közleményében a pártelnökség döntését a megváltozott politikai helyzettel indokolta. Mi változott meg?
A változás abban áll, hogy bejegyezték az Összefogást, így nem négy, hanem öt párt van a palettán. Az Országos Tanácsunk korábbi döntésében az van, hogy ugyan a Híd és az MKP együttműködésére kell alapozni az együttműködést, de egységes listát kell létrehozni. Az országos elnökség úgy döntött, nem akarunk másokról az ő kihagyásukkal dönteni. Tehát mindenkit meg kell hívni egy ilyen egyeztetésre. Az MKP azért utasította el a javaslatot, hogy az összes párt részvételével tárgyaljuk újra a megállapodást. Ezért meghívót küldtünk az MKDSZ-nek, az Összefogásnak, a Magyar Fórumnak és hát a Hídnak is, hogy a hét második felében újra egyeztessünk. 

Az Összefogás megjelenése annyira befolyásolta a politikai helyzetet, hogy nem lehetett a Híd és az MKP által korábban kitárgyalt megoldásjavaslattal tovább dolgozni?
Ez mindenképpen új helyzetet teremtett, és a járásaink szintjén is megfogalmazódott számos vélemény, amit az országos elnökségi tagok aztán felhangosítottak, hogy mindenképpen számoljunk a korábban kitárgyalt megállapodás elvetésének lehetőségével is. Ez az MKP, a Híd és az MKDSZ közti, hárompárti egyezség volt. Ugye, a Simon Zsolt vezette Magyar Fórum kizárta az olyan együttműködést, amelyben Bugár Béla is szerepet kap. Az Összefogást pedig, akárhogyan is nézzük, mostantól pártként kell kezelni. Tehát eddig három párt megállapodásáról beszéltünk. Nem hozhattunk egy, az Összefogást is érintő döntést úgy, hogy ők nincsenek ott. A javaslat azonban, mint olyan még itt van, ezt kell újratárgyalni.

Az Összefogás kérte, hogy immáron az ő részvételükkel tárgyalják újra a megállapodást?
Az, hogy az Összefogás mit kért, az az ő dolga. Az MKP elnöksége, a pártunk Országos Tanácsának (OT) döntésével összhangban nyilvánított véleményt. Az OT korábban ugyanis úgy döntött, mindenképpen a Híd és az MKP közös, de mindenki bevonásával megvalósuló együttműködésére van szükség. 

Milyen arányban utasította el az elnökség a Híddal közös választási párt létrehozását?
Meggyőző arányban.

Ön hogy szavazott?
Én úgy szavaztam, ahogy a meggyőződésem diktálja. Tudatosítani kell, hogy abba az irányba megy a párt, amerre az elnökség akarja.

Önök tárgyalásra hívták a másik négy magyar pártot. Az önök számára milyen együttműködési lehetőségek jöhetnek még szóba?
Úgy gondolom, a választási párt a megoldás. Amennyiben a meghívott felek eleget tesznek a meghívásnak, remélem, tovább tudunk lépni a kérdésben. A technikai megoldásban mindenkinek meg kell találnia a szerepét. Ha azonban valaki azzal jön, hogy ki miért ne legyen a listán, akkor az nem összefog, hanem megoszt. Mi ezt eddig nem is tettük. Mivel az idő kevés, a felelősség pedig nagyon nagy, azt gondolom, az egyeztetésen mindenkinek ott kell lennie.

Milyen gyakorlati megoldások kínálkoznak még egy választási párt létrehozására?
Két lehetőség van. Az egyik, amit a Híd, az MKDSZ és az MKP kitárgyalt. Illetve úgy látom, hogy az Összefogás választási pártként való működése a másik lehetőség, hiszen ők kimondottan ezzel a céllal jöttek létre. De erről nyilatkozzanak ők.

Közös érdemük, hogy a „méltó magyar képviselet” mantrát addig ismételgették, forgatták, koptatták, hogy közhellyé silányult. A „közösségi akaratra” hivatkozó felpántlikázott hordószónokok üres tereken kampányolnak, szavaikra már csak a riválisok és a vetési varjak figyelnek. A képvisletünkre pályázók a lényeges, tartalmi kérdések helyett a felszínt karistolják, leginkább a partnerek elutasítása és az ellenszenv mozgatja őket. A választót nem érdekli sem a csiki-csuki játékuk, sem a partnerek csuklóztatása. Ugyancsak a pártok közös érdeme, hogy a jelöltlista leadásáig minden egyes héttel választópolgárok csoportjainak veszik el a kedvét a szavazástól.

Nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy a szokottnál is alacsonyabb szlovákiai magyar részvételt prognosztizáljunk a február 29-ei parlamenti választáson.

Az is közös érdem, hogy a szlovákiai magyar szavazatok sokfelé szóródnak és sok helyen landolnak – elérkeztünk oda, hogy a pártoknak már a törzsszavazóikat is sikerült alaposan összezavarni.

Még akkor is világosabb lenne a helyzet, ha látnánk a lépések és a tettek mögött az érdeket. Ez az érdek elsősorban a parlamentbe jutás lenne, hiszen – elméletben – minden kisebbségi párt a parlamentbe és lehetőség szerint a kormányba igyekszik. Az, aki az országos politikát is figyelemmel követi, pontosan látja, hogy a szlovákiai magyar parlamenti jelenlét milyen sokat érhet a következő időszakban: szélsőségesek nélküli, stabil kormány alakulhatna. Ez mondjunk egy konkrét cél lehetne, amit a választó megért; viszont ennek kommunikálása helyett nem politikusként, hanem sértett dívaként viselkedik sok érdekelt.

Mindezzel csupán annyit bizonyítanak, hogy nem politikusok, hanem a politikába keveredett kalandorok, akik teljesen alkalmatlanok arra, hogy önmagukon kívül bárkit is képviseljenek – mondanivalójuk a körülöttünk lévő világról zéró.

Hónapok óta annyi progressziót láttunk a pártoktól, mint amennyi egy Csehov-színdarabban előkerült búgócsiga dramaturgiai szerepében van. Az előadás nem szórakoztat, és a rendelkezésre álló eszközökkel értékelhetetlen, a mai alkalmatlan szereplők zömét jövőre kellékesként, súgóként és ruhatárosként szeretnénk látni.